Petőfi Sándor Művelődési Ház

Könyves Kálmán (201808075), IV. Béla (201812106), Nagy Lajos (201814140) és Hunyadi Mátyás (201819076) után újabb középkori uralkodónk portréját vázolja fel a Sorsfordítók a magyar történelemben című sorozat 13. kötete. C. Tóth Norbert történész már az előszóban kifejti: Zsigmond uralkodása a magyar közvélekedésben sokáig egyet jelentett a gyenge uralkodói hatalommal: a birtokadományozásokkal, a királyi vagyon elenyeszésével, Dalmácia elvesztésével és a töröktől elszenvedett vereségekkel. Az elmarasztaló képet a források feltárásában elöl járó Mályusz Elemér, majd Engel Pál kezdte több írásában sok szempontból megcáfolni, de az összkép azóta sem változott sokat. Pedig Zsigmond a maga ötven uralkodási évével jelentős hatást gyakorolt Magyarország és az általa uralt többi terület történetére, s német-római császárként egész Európa arculatára. A szerző elsőként bemutatja IV. Károly cseh király és Pomerániai Erzsébet második fiúgyermekének gyermek és- fiatalkorát, eljegyzését Nagy Lajos lányával, Máriával, a lengyel uralkodói címért folytatott hiába való küzdelmét, majd azt, hogyan sikerült megszereznie a magyar trónt. Megismerhetjük az ország területének védelmében tett lépéseit, a korai birtokadományozásokat, a bárókkal folytatott küzdelmeit, a Sárkány-rend létrehozását, a császári koronáért folytatott harc főbb állomásait, a konstanzi zsinat jelentőségét, az uralkodó dinasztikus kapcsolatait, a királyi udvar mindennapjait, utolsó éveit, végül Luxemburgi Zsigmond utóéletét. A szöveget illusztrációk, valamint forrásrészletek kísérik, a kötetet pedig kronológia és irodalomjegyzék zárja.

Világszerte nagy sikert aratott az Amerikában élő olasz szerzőpáros: Elena Favilli és Francesca Cavallo rendhagyó „mesekönyve”, az Esti mesék lázadó lányoknak (201725263). A közösségi adományozás révén megjelent kötet nem igazán gyerekeket, hanem inkább kamaszokat és felnőtteket célzott meg, rövid, meseszerűen megfogalmazott portrék formájában olyan nők életét mutatva be, akik a maguk területén nagyon fontosat alkottak, és életük, a sok-sok nehézség ellenére való érvényesülésük mások számára is tanulságos lehet. A könyv hatására világszerte valósággal záporoztak az újabb és újabb ötletek a szerzőpároshoz, hogy kikről lehetne még írni, és így született meg a második kötet, amely újabb száz, egy-egyoldalas mesét tartalmaz ábécérendben, kiegészítve női grafikusok egész oldalas rajzaival. Agatha Christie író, krimi szerzőtől Yeonmi Park észak-koreai születésű aktivistáig tart a paletta, köztük olyan további híres vagy kevésbé ismert „lázadó nőkkel”, mint Andrée Peel, a francia ellenállás harcosa, Angela Merkel német kancellár, Beyoncé énekes, dalszerző, Billie Jean King teniszező, a „nemek csatája” résztvevője, Buffalo Calf Road Woman indián harcos, Clara Schumann, zongoraművész, zeneszerző, Ellen DeGeneres komikus, televíziós műsorvezető, Isadora Duncan táncos, Johanna Nordblad jégbúvár, Lilian Bland pilóta, Mary Kingsley felfedező, Mata Hari kém, Pauline Léon forradalmár, Peggy Guggenheim műgyűjtő, Sonia Sotomayor, az amerikai Legfelsőbb Bíróság tagja, Szapphó ókori költő vagy Temple Grandin, az autista mezőgazdász, állatkutató.

Szívhez szóló, megható regény a Vigyél magaddal!, amelynek főszereplője August Schroeder, középiskolai tanár. A férfi egy autóbalesetben elveszítette egyetlen fiát és úgy érzi, az egykor, közösen megtervezett nyári kalandtúrának egyedül már semmi értelme sincsen. Amikor August meglehetősen lerobbant lakókocsiját beadja a szervízbe, a tulajdonos két kiskamasz fia, Seth és Henry ott lábatlankodnak az apjuk körül, és egyből barátságot kötnek August kutyájával, Woodyval. Az autószerelő, Wes sokáig kerülgeti a forró kását, majd végül kiböki kérését, azt szeretné, hogy August vegye magához a két fiút a nyári szünet három hónapjára, mert neki börtönbe kell vonulnia erre az időszakra. A férfi az italozás során, gyakorta túllő a célon, és részegen számos verekedésbe bonyolódik, ezért kell most felelnie. Wes nem kér pénzt a lakókocsi rendbehozásáért, August pedig magához veszi a fiúkat és elindulnak, hogy felfedezzék Amerika természetvédelmi parkjait. A nemzeti parkok sorában van a Zion és Bryce Canyon, a Yellowstone Nemzeti Park, az Esclante és a Capitol Reef. Az utazás során August egy palackban magával viszi fia hamvait, hogy a Niagara vízesésre bízza gyermeke földi maradványát, ekként teljesítve be annak álmát. A lelkét folyamatosan gyötrő kétségbeesés, a gyermeke utáni vágyakozás fájdalma némileg csillapodni látszik, amikor Seth és Henry szeretettel és megértéssel veszik őt körül. A két fiú örömmel hallgatja August természettudományos magyarázatait, ám egyszer csak Henrynek nyoma vész…A történet, amely a szeretetről, a barátságról, az elengedésről és az elválásról szól, szerencsére megnyugtató véget ér, mert ezt az utazást még számos kalandos, hármasban eltöltött kirándulás követi.

Dean Koontz, Jane Hawk című sorozatnak második kötetét tartja kezében az olvasó. Az előzményből (1. kötet. Sötétzóna, 201817100), megismert címszereplő, Jane Hawk fiatal FBI-ügynök, aki férje, Nick megmagyarázhatatlan öngyilkossága kapcsán nyomozásba kezd, hogy kiderítse mi lehetett az oka annak, hogy a férfi, akivel boldog kapcsolatban élt, eldobta magától az életét. A mostani történetben, a férjéhez hasonló módon megöli magát, Cora Gundersun, általános iskolai tanár, akit diákjai és a tanári kar is szerethető, kedves nőnek ismert. Mielőtt azonban önkezével véget vet az életének, öt embert lemészárol, érthetetlen és megmagyarázhatatlan okokból. Van azonban valaki, aki tudja mi az igazság, és ez Jane. Amikor előkerül a tanárnő naplója, amelynek elolvasása után sokak számára egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy Cora agya megbomlott, az FBI nyomozója egészen biztos abban, hogy a nő normális volt, de egy olyan szövevényes játszma részesévé vált, amelynek vezetői nem engedhették meg, hogy Cora kiugorjon a csapatból. Jane-t ekkor már nem lehet leállítani, egyre elszántabban nyomoz, de eközben már a saját élete is veszélyben forog… Az izgalmakkal teli, számos meglepetéssel szolgáló regény.

Az első kötetével debütáló, fiatal szerző vaskos kötetet írt a mai fiatalokról, a mai fiatalokhoz. Egy égetően fontos téma áll a regény középpontjában, mégpedig a drog használat, illetve a leszokásért folytatott, kínokkal teli, könyörtelen küzdelem. A történet szenvedő alanya, Sevelena Nilsson, aki furcsa neve ellenére magyar lány, és Budapesten él, Óbuda és a Római-part közelében. A barátai és szerelme által csak Sevnek nevezett lány már hat éve sodródik a világban, hétköznapjait a depresszió és a drogokról való leszokás utáni üresség jellemzi. Jómódú édesanyja, hogy ne kelljen lánya napi kínlódásait elviselni, vett egy lakást Sevnek, ahová az el tud vonulni a világ elől. A lány folyamatosan szorong, és a múltjának árnyai közül rátörő rémalakok és emlékek mérgezik meg a hétköznapjait. Hat esztendővel ezelőtt még őrülten szerelmes volt Matt Norrába, aki rútul magára hagyta, amikor a lánynak a legnagyobb szüksége lett volna rá. Sev emlékeinek kockáiból áll össze a történet, az alvilág, a drogdílerek és a hozzájuk ezer szállal kapcsolódó, kiszolgáltatott drogfogyasztók élete. Matt öccse Dominik, azaz Niko szintén díler, de ő már a „ranglétra” magasabb fokán áll, és olyan ügyesen intézi az ügyeit, hogy soha ne kerülhessen a hatóságok szeme elé. Közben az is kiderül, hogy Sev apja is tagja a hatalmas méretűvé növekedő, szervezett hálózatnak, amelynek tagjai úgy akarnak nagyobb haszonra szert tenni, hogy ellehetetlenítik vetélytársaikat. Így kerülhet sora arra, hogy Pénzes Patrik föladja saját bátyjait, és Niko, aki hatalmában tartja Mattot is olyan ügyesen keverje a kártyákat, hogy abból az ellenfelei semmit se vegyenek észre. Számos vesztese van a történetnek, mind erkölcsileg, mind fizikailag, de a legnagyobb vesztes Sev, aki mindvégig megbízott Nikóban, és Matt-ben is egyaránt…Elsősorban tízen-huszonéves fiataloknak ajánlható, de a szülők érdeklődését is érdemes ráirányítani a regényre, mert számos eleme okulásul szolgálhat mindazoknak, akik nem figyelnek eléggé a gyermekükre.

Berg Judit a híres nemzetközi sakk nagymester, Polgár Judit és húga, Zsófia közreműködésével egy olyan varázslatos világban játszódó regényt írt, ahol a sakk szabályai szerint lehet mindig előre lépni. A főhős a sakkban nagyon ügyes, a játékkal öt éves kora óta foglalkozó Alma. Egy különös nyári délutánon iskolai barátaival: Drifterrel, Félixszel és Bellával együtt jut ebbe a világba. Vissza szeretnének jutni a saját valóságukba, az azonban csak akkor lehetséges, ha – mint a játék világos bábui – kiállják a próbákat a sötét birodalom uralkodójával szemben. Azok teljesítéséhez egymásra van szükségük: Alma ugyan nagyon jól sakkozik, de egyedül ő sem boldogul, ezért szüksége van sakkozni nem tudó barátaira… A Bernát Barbara színvonalas, fekete-fehér grafikáival illusztrált kötet függelékében a sakkjáték szabályai és néhány, a könyvben szereplő feladvány megoldása kapott helyet.

Berg Judit újabb könyve naprakész kalandregény, amelyben Almának és társainak története folytatódik. A négy fiatal főszereplő hazatérhet a Sakkbirodalomból a saját világába, miután Alma, a tehetséges fiatal lány vezetésével nagy sakkcsatában legyőzték Dharma urat, a királyság sötét uralkodóját. Mindennapjaikból időről időre vissza kell térniük a Sakkbirodalomba, amelynek sorsáért Alma mint újdonsült királynő felelősséggel tartozik. Röviddel később Alma és Drifter baljós jelekre figyel fel. Drifter félti a lányt, s miután egy gyanús mobiltelefonra bukkan az elmaradott birodalomban, nyomozásba kezd, és – barátja, Saller segítségével – illegális kémprogramot tölt le a darknetről. Egy reggel Alma nem megy iskolába. Drifter eleinte reménykedik, hogy talán csak elaludt, de nem, a lány nyomtalanul eltűnt. A rendőrség is kérdezősködik az iskolában, keresik Almát, de Drifter a nyugtalan fiú attól tart, ha elmondja, amit tud, akkor kiderülhet, hogy illegális dolgokat művel a neten, ezért inkább hallgat. Ám viselkedése gyanús lesz a nyomozótisztnek, aki a lány számítógépén Driftert terhelő információkra is bukkan. A fiúnak nem marad más választása önmaga tisztázására, mint elindulni a nyomok mentén, amelyek egy fenyegető új világba vezetnek. Az ifjúsági írónő mai tudásunknak megfelelő ismereteket foglal fordulatos történetébe, az informatika állásáról, lehetőségeiről és veszélyeiről. Modern, huszonegyedik századi történet a kamaszok valódi, mindennapi életéről, félelmeiről, terveiről egy olyan világban, amely mindinkább a számítástechnikától függ.

Több „lengemesés” kötet után ismét visszatérnek Füttyös Vilkó és barátai: Perje Csongor, Borzas Füzi, Rence Ervin, Mocsári Miki és Gyékényes Geri. A történet ezúttal is a Sustorgó erdő mélyén, a Locsogó-tó partján hullámzó végtelen Nádtengerben játszódik, hősei pedig a vízimadarak, a békák, a gőték, a vízisiklók őrzői, az apró termetű, zöld színű, épp ezért szinte felfedezhetetlen lengék. Itt nyáron is zajlik az élet: kikeltek a kiskacsák, cikáznak a szitakötők, miközben csendesen szövik a hálójukat a pókok. A lengék továbbra is éberen őrzik a tavat és lakóit, fürkészve az esküdt ellenségeik – a vörös képű, testes harácsok – terveit. Vilkó most már érett, megsötétült hajú lengeként lép elénk – s hogy milyen kalandokba keveredik a barátaival? Nos, ebben a mesekönyvben az az igazán izgalmas, hogy ezt a gyerekek dönthetik el: minden oldal alján van két, a sztori folytatására vonatkozó kérdés, amelyek mentén akár több változata is megszőhető egy-egy történetnek. Ahol pedig szerepel egy bizonyos logó, azt okostelefonnal beolvasva még rövidke lenge-rajzfilmeket is megnézhetnek a kicsik.

Bár a figyelemfelkeltő cím arra az embertípusra utal, akik minden kommunikáció fennakadást úgy élnek meg, hogy mindenki „idióta”, és őket senki nem érti meg, a kötet valójában általánosabban, átfogóbban foglalkozik a kommunikációs zavar témakörével. A vezérszálat egy sajátos karakterelmélet adja, amely szerint négy fő viselkedéstípus létezik: a domináns (piros), az inspiráló (sárga), a stabil (zöld) és az analitikus (kék). A velük való sikeres kommunikációhoz más-más a kulcs, s persze az is számít, hogy mi melyik kategóriába tartozunk. Mindezeket figyelembe véve alkotta meg a szerző módszerét, amelyet részletesen megoszt könyvében. A négy fő jellemtípus bemutatása után ír a testbeszéd szerepéről, az alkalmazkodásra, a megfelelően elmondott. építő kritikáról, az írásbeli kommunikációról, a főbb stressztényezőkről – hogy csak pár dolgot említsünk. Kötete, amelyben az elméleti magyarázatok, fejtegetések mellett számos gyakorlatban alkalmazható jó tanácsot tartalmaz..

A történet központi alakja, dr. Egry Adorján sebész főorvos, aki feleségével, Évával látszólag boldog, kiegyensúlyozott házasságban él. A férfi azonban saját neméhez vonzódik, és amikor ezt többé már nem akarja eltitkolni, színt vall feleségének, aki képtelen megérteni a tényt és olyan csalódást, dühöt és mély fájdalmat érez férje iránt, hogy miután elválnak, fiukat, a kamasz Tomit eltiltja az édesapjától. Adorján közben Ákossal, a jónevű ügyvéddel kerül szerelmi kapcsolatba. Nem költöznek össze, de minden szabad idejüket együtt töltik, és igazi lelki társai lesznek egymásnak. Adorjánt nagyon bántja, hogy nem találkozhat Tomival, akit nagyon szeret, ám exe, a férfi többszöri kísérlete ellenére sem engedélyezi, hogy apa és fia jobban megismerhessék egymást. Amikor Tomi nagykorú lesz, Ákos biztatására, és anyósa, Klári maga hathatós közbenjárására végre találkozik Tomival, aki már párkapcsolatban él szerelmével, Zsófival. A fiú főiskolára jár, de nagyon szeret főzni és minden vágya az, hogy szakács lehessen, ám ezt anyja „rangon aluli” foglalkozásnak tartja. Amikor Adorján és Tomi találkoznak, lassan indul a beszélgetés, és az apa csak sokadik alkalommal meri bevallani, hogy miért is ért véget az Évával való házassága. Tomi megdöbben, úgy érzi mindkét szülője mindvégig hazudott neki, amikor elhallgatták az igazságot, és úgy dönt, nem találkozik többé az apjával. Ám Adorján rákbeteg, nem sok ideje van hátra az életből, és Zsófi meglátogatja a kórházban. A lány nagyon szimpatikusnak és intelligensnek találja jövendőbelije édesapját, és mindent meg is tesz annak érdekében, hogy Tomi is fogadja el végre a tényt, hogy apja meleg, és keresse a vele való kapcsolatot. A fiú végül megbocsát, ám már késő, mert Adorján egy közúti balesetben életét veszti…A szerző számos, napjainkban is jelen lévő problémát boncolgat a regényben.

Az Elena Ferrante álnéven író szerző, akinek személyazonosságával kapcsolatban még ma is számos kétely vetődik fel, tetralógiájának harmadik részében, az előzményekből (első rész: Briliáns barátnőm, 201625253; második rész: Új név története, 201725266) már megismert két nápolyi lány, Lila Cerullo és Elena Greco, az ötvenes évektől napjainkig átívelő barátságról mesél. A mostani történetben már a hetvenes években járunk. Az extrovertált Lila miután elvált férjétől egy gyárban kezd el dolgozni, meglehetősen embertelen körülmények között, ám mégis ez az élet jelenti számára a szabadságot, mert a jólét ellenére férje mellett rabnak érezte magát. Az introvertált Elena más utakon keresi a boldogságot, ő is maga mögött hagyja szülőhelyének, Nápolynak a szegényes életét, és a Pisai egyetemre megy tanulni, majd miután megírja első, sikeres regényét bekerül a művészvilág magasabb köreibe. Bár más-más módon, de mindketten a szegénységből való kitörési lehetőségeket keresik, de barátságukat mindvégig a „húzd meg ereszd meg” kettőssége jellemzi. Ennek ellenére a gyermekkorban megkötetett kapcsolat örökre szól, és végül minden ellentétes nézetüket félretéve, egymásra találnak. A szerző, mint a regény előzményeiben most is, élénk színekkel festi meg a hetvenes évek nápolyi világát, és azt a máshoz nem fogható életérzést, amely a két asszony és az itt élők sajátja. A szerző áradó mesélőkedvvel, lendületesen, mégis részletgazdag alapossággal, olvasmányos stílusban tárja az érdeklődők elé a két asszony élettörténetét

Nagy közönségsikert aratott regényeit megfilmesítették, és komoly irodalmi díjakat nyert az olasz író(nő), személye mégis mostanáig ismeretlen volt. Ferrante-láz (Ferrante fever) – így nevezték a jelenséget, amely az ún. „nápolyi regények” megjelenésekor végigsöpört az egész világon. Így természetes, hogy megszaporodtak az Elena Ferrante írói álnéven dolgozó szerzőt azonosító akciók. Legutóbb bejárta a nemzetközi és a hazai sajtót Claudio Gatti oknyomozó újságíró cikke, amelyben számos adattal alátámasztva felfedni véli az alkotó kilétét (egy hazájában kevéssé ismert fordító, aki korábban főleg közép- és kelet-európai, német nyelvű szerzők műveit ültette át olaszra). Elena Ferrante (Anita Raja) a mozgalmas egyéni történetek után, ezúttal két nápolyi lány, Lila Cerullo és Elena Greco évtizedeken át tartó barátságáról mesél, az ötvenes évektől napjainkig. A kritikusok körében is elismert, világsikerű tetralógia nyitó könyvében a szerző szülővárosa, Nápoly egyik szegény lakótelepéről indulva követhetjük lépésről lépésre a két kamaszlány nővé érését, személyiségfejlődését, egymásra gyakorolt hatását, szövetségük és rivalizálásuk történetét, a jó és rossz érzéseket, amelyek évtizedeken keresztül alakítják sorsukat. Körképet kapunk továbbá több mint ötven év kulturális és szociális változásairól is, melyek hatásai átalakítják a városrészt, Nápolyt, Olaszországot és persze a két főszereplő viszonyát. Mindezt az immár nem teljesen anonim szerzőtől megszokott lendülettel és könyörtelen alapossággal, ugyanakkor különleges, egyszerre mély és könnyed, olvasmányos stílusban.

Líraian szép regény a Pacsinkó, amely 1910-ben, Koreában veszi kezdetét, ahol Húni a nyúlszájjal és kacskalábbal született férfi a házasságközvetítő segítségével kedves, fiatal és szép asszonyt talál magának. A tizenöt éves Jangdzsin szegény sorból származik, és egyáltalán nem riasztja férjének fogyatékossága, boldogan élnek, számos gyermekük elhalálozása után születik meg kislányuk, Szundzsa, Húni szemefénye, akit az édesapja gyönyörű szépnek lát. Amikor Húni eltávozik a másvilágra a két, magára maradt nő nagyon nehezen él, már-már az éhenhalás fenyegeti őket, amikor a kedves és szép Szundzsa megismerkedik Hanszuval. A magasrangú, jómódú férfi szerelmes lesz a lányba, kedvességével meghódítja a naiv Szundzsát, aki teherbe esik. Ekkor derül ki, hogy az Oszakában élő Hanszunak, felesége és gyermekei vannak. Szundzsa megszüli a gyermekét, és csak anyja hosszas könyörgésére mond le arról, hogy megkeresse szerelmét a nagyvárosban. Amikor megszületik fia, Noa nagyon nehezen élnek, ekkorra már Jangdzsin is halott, és Szundzsa egyetlen vágya, hogy mindent megadjon gyermekének, és tanítassa őt. Ennek érdekében Noa már kiskamaszként dolgozni kezd – innen a regény címe – „pacsinkó” lesz, olyan fiú, aki a japánok számára fenntartott játékkaszinókban, ahol nyerőautomatákkal játszanak, kiszolgálja a vendégeket, tanácsokat ad, segíti őket a játék során. Később a fiú felnőve megnősül, családja lesz, ám egy balszerencse következtében, nagyon korán meghal, és ezt Szundzsa soha nem tudja kiheverni. Amikor már úgy tűnik semmi sem vár rá az életben, 1989-ben, Tokióban találkozik Hanszuval, aki megözvegyült, és szeretné egykori szerelmét feleségül venni. Szundzsa szívében azonban olyan nagy a bánat és a fájdalom, Noa halála miatt, hogy bár megbocsát Hanszunak azért, amiért régen magára hagyta, de már nem akarja vele leélni az életét. A magával ragadó családtörténet szövegében minden szó és írásjel a „helyen van”. A látszólag „szenvtelenül” elmesélt történet mélyén, hihetetlenül gazdag érzelemvilágot bont ki az író és ezáltal válik balladisztikus szépségűvé.

Paula McLaint, amint az a kötetének „vallomásos” ajánlásából kiderül, „rabul ejtette” Ernest Hemingway életének története. A köztudottan nőkért rajongó író első feleségének, Hadley Richardsonnak az alakját, A párizsi feleség című regényében örökítette meg. Most Hemingway életének egy újabb fejezetét nyitja meg az olvasók előtt. Az író, aki négyszer nősült, minden esetben elvette azokat az asszonyokat, akik iránt szenvedélyes szerelmet érzett. Hemingway a második feleségével élt, amikor 1936-ban, a floridai, Key Westen megakadt a szeme a vonzó külsejű, magas szőke nőn, Martha Gellhornon, aki ekkor már független újságíróként, és krimik írásával tartotta el magát. Az asszony intelligenciája, bátorsága, önálló személyisége rabul ejtették Hemingway-t, aki nemsokára elvált és 1940-ben feleségül vette Martha-t, aki első nőként elismert háborús riporter lett. Martha a későbbiekben haditudósítóként találta meg igazi hivatását, amikor az íróval együtt a spanyol polgárháborúról tudósított. Számra kevéssé a tényleges események voltak a fókuszban, sokkal jobban érdekelték őt az emberi érzések az, hogy miként élték meg a szörnyű pusztítást azok, akik a szereplői voltak a kataklizmának. Egyedüli nőként tudósíthatott a normandiai partraszállásáról, a D-Day-ról. Ebben az időben jelent meg Ernest világhírű regénye az, Akiért a harang szól, de akkor már az író egyre féltékenyebben figyelte feleségének sikereit. Sokat veszekedtek, és amilyen lángoló szenvedéllyel indult a kapcsolatuk, sajnos ugyanolyan hőfokú, negatív érzésekkel telítve ért véget. A történet végén, amikor Martha-tól búcsúzunk, az asszony már túl van a váláson és szomorúan kénytelen elfogadni, hogy volt férje ismét megnősül, míg rá a reményvesztett magány vár….

Ezzel a kötettel veszi kezdetét a „Ragadozó városok krónikája” című fantasy sorozat, amelynek szerzője egy jövőbeli világba, Londonba viszi el az olvasókat. A városok ebben az életben, különös módon mozgásban vannak, mert csak a folyamatos helyváltoztatással, a többi város bekebelezésével szerezhetik meg maguknak az őket tovább éltető, erőforrásokat. Hatalmas gépezetté átalakulva „lépkednek”, továbbélésük érdekében. A brit főváros is megkezdi menetelését, hogy a kisebb városokat „felzabálva” enyhítse az éhségét. London azonban ennél sokkal nagyobb falatot szeretne kihasítani magának a térképről. Egy titokzatos, Medúzának nevezett várost akar bekebelezni, ám a cél eléréséhez minden energiájára szüksége van. A történet két főszereplője, különös körülmények között ismerkedik meg, Tom, aki London alsó rétegeiből származik, találkozik Hesterrel, a veszélyes szökevénnyel, és annak ellenére, hogy kezdetben ellenségei egymásnak, és céljaik sem mutatnak egy irányba, életük megmentése érdekében csakhamar szövetkezniük kell a mozgó városban. Céljuk beteljesítése érdekében, olyan veszedelmekkel kell szembesülniük a ragadozó London fedélzetén, amilyenre rémálmaikban sem gondolhattak… A regényből készült, azonos című filmet ez év decemberében mutatják be a hazai mozikban.

Vérbeli fantasy történetet tart kezében az olvasó, amelynek főszereplője, Brienna egy különleges tehetségeket nevelő, valeniai, bentlakásos intézetben tanul. Öt mesterséget oktatnak itt, a művészet, a zene, a színjátszás, az ékesszólás és a tudás tartozik az elsajátítandó anyagok körébe, és minden mesterséghez egy-egy tanárt illetve diákot rendel hozzá az igazgatóság. Brienna azonban semmilyen téren nem mutatkozik különösen tehetségesnek, ráadásul származása is kétes, mivel nem tudja ki volt az édesapja. Anyai nagyapja azonban ragaszkodik ahhoz, hogy unokája ebben az intézményben tanuljon, és annak ellenére, hogy mind az öt mesterséghez már hozzárendeltek egy-egy diákot, a lány mégis bekerül az intézetbe. Brienna miután végig járja és megtanulja a mesterségek csínját-bínját, elkezdhetné gyakorlatban is kamatoztatni a tudását, ám ekkor a birodalom már háborúra készülődik. A valeniai királysággal rivalizáló Maevana uralkodójának megbuktatására irányul minden kísérlet, miközben a jogos trónörököst, a varázserejű királynőt kívánják visszajuttatni a lázadók a maeván trónra. Braienna a Magnalia házban eltöltött, tanulással telt esztendők után „kirepül” a világba, ahol egy összeesküvés közepében, intrikával és hazugsággal átszőtt világban találja magát. A lány ekkor hatalmas dilemma elé kerül, mert kiderül, hogy ki az édesapja és ekkor a vér szava és az intézmény falai között tanultak között kell választania, hogy megmenthesse a birodalmat…

A Héber Egyetem oktatója Sapiens című kötetében arra vállalkozott, hogy az emberré válás, illetve az emberi civilizáció és kultúra történetét, jellemzőit tekintse át, addig Homo Deus című művében hosszútávú jövőnket vázolta fel. Most megjelenő kötete pedig a jelennel foglalkozik, megkísérelve a lehető legobjektívebb, legpontosabb, leghitelesebb képet adni arról, hogy pontosan milyen világban élünk, mi történik velünk – nem a média szinte szürreálisan torz tükrében, hanem a tények szintjén. „Mi történik most? Melyek a jelen legnagyobb kihívásai és döntései? Mire figyeljünk? Mire tanítsuk a gyerekeinket?” – ezekre a globális alapkérdésekre ad választ; csupa olyan témával foglalkozik, amely momentán leginkább befolyásolja, alakítja társadalmi folyamatainkat, és így közeli és távoli jövőnket. Az öt fejezetet öt nagy témakör mentén állította össze. Az első ezek közül a technológia, amelynek legpregnánsabb jelensége momentán az információs és biotechnológia összeolvadása. A másodiké a politika, s ezen belül, ennek tükrében a közösséggel, civilizációval, nacionalizmussal, vallással és bevándorlással kapcsolatos kérdések. A folytatásban olyanokról esik szó, mint a terrorizmus, a háború, az alázat, Isten és a szekularizmus (a Kétségbeesés és remény című részben), a tudatlanság és igazság viszonya, az álhírek és a sci-fi (az Igazság című részben). Az utolsó szakasz (Rugalmasság) a közeljövő tendenciáival foglalkozik. A jegyzetekkel záruló kötet az ismeretterjesztő irodalom krémjébe tartozik.

A kis herceg című „ikonikus” regény egyik örökérvényű mondatára – „jól csak a szívével lát az ember” – rímel Mariana Leky meseszerűen szép történetének a címe. A „krónika” mesélője, Luise a regény elején még alig tízesztendős kislány, aki az „elvarázsolt”, esterwaldi kis falucskában, Uhlheckben él szüleivel és nagymamájával, Selmával, aki a regény központi alakja. Ha Selma okapival álmodik, akkor a városkában nemsokára meghal valaki. Már két álom is ilyen végzetes következménnyel járt, és a történet idején Selma álmába ismét belopakodik egy okapi. Bár megeskedteti imádott unokáját, akit gyakorta cipel a hátán, hogy a kislány senkivel nem osztja meg ezt az álomképet, de Luise sajnos elfeledkezik az ígéretéről, és csakhamar az egész falucska tudja már, hogy valakinek ismét el kell távoznia az örök vadász-mezőkre. Az optikus, aki évtizedek óta bevallatlanul szerelmes az özvegy Selmába, minden alkalmat megragad, hogy láthassa őszinte érzelmének tárgyát, ám a hetvenéves asszony nem is sejti, hogy a férfi miféle nemes ábrándokkal gondolkodik róla, amelyet több tucat „levélkezdeményben” igyekszik megfogalmazni, ám ezek az irományok sohasem öltenek végleges formát. Közben telik múlik az idő, Luise felnő és a falucska könyvesboltjában kezd el dolgozni, majd a technika segítségével nemsokára megismerkedik egy Japánban, buddhista kolostorban élő szerzetessel, az eredetileg Hessenből származó fiatal Frederik-kel. Bár személyesen csak háromszor találkoznak, és Luise minden porcikája „tiltakozik a szerelem ellen”, végül kénytelen bevallani magának, hogy igenis beleszeretett a férfibe, aki már régóta viszont szereti őt. Közben Selma nagyi betölti a nyolcvanadik életévét, majd egy napon úgy dönt, még ha nem is álmodott éppen okapiról, mégis eltávozik az élők sorából. Bár testi valójában megszűnik létezni, gondolatai, emléke ott lebeg a falu kicsiny házai fölött, és amikor Luise, Ausztráliába távozik szerelmével, Selma valamennyi barátja, az ő okos, bölcs szavait idézve keres fogódzót az új helyzetben. A regény azonban sokkal több a szűken vett, „lecsupaszított” történetnél, mert eközben a szerző őszinte, meleg szavakkal és megindító érzékenységgel ír a lélektől lélekig vezető út mélységéről, az emberi kapcsolatok szövevényes viszonyrendszeréről, a barátságról, a sírig tartó, igaz szerelemről, és az olvasó pontosan érzi és tudja, igen: „Jól csakis a szívévvel láthat az ember…”..

Kétkötetes, önéletrajzi ihletettségű debütáló regénye (Az utolsó reggel Párizsban, legutóbb: 201713250) után egy történelmi korszakokon, generációkon és országhatárokon átívelő, mozgalmas családtörténettel jelentkezett az ismert divattervező, Náray Tamás. A Zarah (201724298) egy kivételes asszony 20. századi sorsát mesélte el, s a most megjelenő folytatás továbbmeséli a család történetét. Zarah egyik unokája, Carla épp egy titkos küldetésre indul Dél-Amerikába gyerekkori szerelmével, Yaakovval, hogy felkutassák a másik elveszett unokát, és kiderítsék, hogyan is keveredett egy szövevényes, országhatárokat is átívelő bűnügybe. Az ikrek találkozása azonban nem úgy alakul, mint ahogy azt tervezték, és ez nemcsak kettejük, hanem a család többi tagjának életét is döntően megváltoztatja.

Mrs. Richardson, azaz Elena négy gyermekével, Trippel, Izzyvel, Lexie-vel, Moody-val és ügyvéd férjével Amerika egyik kisvárosában él, egy olyan helyen, ahol mindenki szemmel tartja a szomszédjait, ahol mindenki az íratlan erkölcsi szabályok szerint gondolkodik, egy olyan helyen, ahol látszólag minden és mindenki szabályos. Mrs. Richardson egy napon bérlőknek adja ki a házuk egyik lakatlan részét, ahová beköltözik Mia Warren képzőművész és tizenöt éves lánya, Pearl. A Richardson ház, szabályos rendje ezután alapjaiban rendül meg. A konzervatív elvek szerint élő Elena egyre dühösebben tapasztalja, hogy gyerekei életében Mia és lánya már nagyobb szerepet kapnak, mint ő maga. Fia Trip udvarolni kezd Pearl-nek, ám szexuális kapcsolatukat mindenki előtt titkolják. Lexienek már szintén komoly udvarlója van, aki teherbe is ejti a lányt, ám ő elveteti a méhében növekvő magzatot, de minderről nem anyjának, hanem Miának számol be. Eközben Elena legjobb barátnője, Linda McCullough sokadszorra is elvetél és a család örökbe fogad egy félig kínai, félig amerikai kisbabát. Ezután a csendes kisváros közösségének élete felbolydul, mert egy napon jelentkezik a gyermek édesanyja és visszaköveteli a babát. A közösség tajai két pártra szakadnak, vannak akik McCullough-ék mellett voksolnak és vannak, akik az édesanyja jogos követelését tartják helyesnek. Mia is ezek sorába tartozik, és ekkor Elena, aki egyre nagyobb dühhel tapasztalja, hogy Mia kéretlenül betolakodott az életükbe, nyomozásba kezd, hogy kiderítse valójában ki is valójában a bohém képzőművésznő. Hamarosan súlyos hazugságokra jön rá, amelyeket Mia előző életéből titkolni szeretne. Amikor azonban Izzy, aki folyamatosan harcol anyja „vaskalapos” elveivel, kétségbeesésében, amiért Pearl és Mia szó nélkül, sietve elhagyják a városkát, felgyújtja saját házukat Mrs. Richardson önvizsgálatot tart…Szépen megírt történet, amely a szeretetről, a féltésről a gyakorta tévesen értelmezett szülői gondoskodásról szól, a lélek rezdüléseit is érzékletesen életre keltő képekben. A Kis tüzek megjelenése óta szerepel a New York Times bestseller listáján, a legjobb szépirodalmi műnek választották meg a Goodreads olvasói 2017-ben. A regényből Reese Witherspoon és Kerry Washington főszereplésével filmsorozat készül.

A népszerű brit írónő, a keresztnevét egy Beatles-slágerből vevő Jojo Moyes közel egytucat novelláját tartalmazza a kötet. A szerző lévén, hogy maga is a „gyengébb” nem tagja, remekül ismeri a nők lelkének, érzelmi rezdüléseinek valamennyi „hangfekvését”, és mindezt az írásai sorai között bujkáló, remek humorral és a hősei sorsa iránti empátiával osztja meg olvasóival. Ekként van ez a Krokodilbőr című elbeszélésben, amikor Sam a meglehetősen gyakorlatias, és elfoglalt asszony, mit sem törődve a divattal, a kényelmi szempontoknak megfelelő, lapossarkú cipőben jár. Amikor férjétől, Philtől kap egy edzőtermi bérletet, mindig kissé szégyenkezve ócska edzőcuccai miatt, meghúzódik a terem valamelyik, rejtett zugában. Nem így a „pálcavékony” Csini Mamik, akik drága szerelésükben és hangos csevegésükkel csak még inkább növelik Sam frusztrációját. Egy napon, amikor a nőnek nagyon kellene sietni egy tárgyalásra az egyik Csini Mami elcseréli a szatyrát vele. Sam kétségbeesetten áll ott, amikor arra döbben rá, hogy egy majdnem húsz centi magas, hihetetlenül drága, Louboutin márkájú cipőben kénytelen elhagyni a helyszínt, mert a Mami elvitte az ő cipőjét. Ez a tény azonban alapjaiban rengeti meg az életét. A főnöke, a kolleganői, a tárgyalópartnere mind-mind a cipőjét bámulják, és ez hihetetlen energiát, önbecsölés, megújult önérzetet kölcsönöz Samnak, aki a történet végén, még jól be is olvas a Csini Maminak. A Rablás című elbeszélésben egy ékszerboltba berontó, háromtagú banda akarja kirabolni az üzletet. Az egyik kedves eladónő, Alice Herrig azonban beszédbe elegyedik az egyik „banditával”, aki nemsokára leveszi fejéről a maszkot, bemutatkozik Alice-nek, mi több udvarolni kezd a lánynak. Miután a rendőrség elkapja a „triumvirátust”, Alice-nek kell tanúskodnia. Az ő vallomása, miszerint csak két rabló tört be az üzletbe, és a kedves férfi, csupán vevő volt, megmenti egy megtévedt, anyagi helyzete miatt megszorult ember életét, miközben a szerelem is rátalál. A tavalyi kabát című elbeszélés, leszakadó középosztálybeli asszonya, Evie nagyon szeretne megvenni magának egy új télikabátot, de mire összegyűjti rá a pénzt, a kabátot már megvásárolta valaki. Szomorúan tér haza, ám otthon egy csomagban a hőn áhított kabát várja, mert apósa, aki hálásan az asszony finom főztjéért, hálóból megvette neki a kabátot. Ekként sorakoznak a kötetben (Nászút Párizsban, Tweetek erdejében, Délutáni szerelem, Járt út, Tizenhárom nap John C-vel, Margot, A karácsonyi lista, Párizs szólóban) a remek írások, egy-egy jellemző életképet villantva fel a párizsi asszonyok hétköznapjaiból.